Struktúra és gesztus – két sokat mondó szó. E címmel nyílt meg Bóbics Diána képzőművész új kiállítása a Művészetek és Irodalom Házában március 3-án. Ahogy a kiállítás ajánló szövege fogalmaz: „(…) agyag, pigment és máz felhasználásával újabb kísérletek eredményeit összegzi, ennek produktumait, festett és öntött kerámiáit mutatja be a kiállítótérben”.
– Az önéletrajzodat, az eddig elért eredményeidet áttekintve két település hangsúlyosan jelenik meg: Zalaegerszeg és Pécs. Melyikhez kötődsz inkább?
– Már régóta élek Pécsett, úgy alakult a sorsom, hogy tartósan itt maradtam. A családom, régi barátok, ismerősök miatt még időnként járok Zalaegerszegen, de a munka, az időhiány miatt erre kevés alkalom nyílik.
– Több, egymást követő ciklusban tanultál Németországban ösztöndíjasként. Mit jelentett számodra az ott töltött időszak?
– Összesen hét évet töltöttem Münchenben, s az Akademie der Bildenden Künste festő szakán végeztem. Két mesteremtől, Sean Scullytól és Gerd Winnertől olyan inspirációkat kaptam, amelyek egy életre meghatározóak voltak számomra.
– Mennyiben más a müncheni képzés és az ottani művészeti élet?
– Elsőként a nemzetköziséget említeném: volt brazíliai, ír, amerikai osztálytársam. Többen kifejezetten azért érkeztek, hogy a valóban világsztárnak számító mestertől, Sean Scullytól tanulhassanak.
– Igaz, hogy ott egy pályakezdő művésznek sokkal több lehetősége van arra, hogy karrierjét elindítsa?
– Igen, bár ott is nehéz bekerülni a kereskedelmi galériák látókörébe, ahogy a nonprofit galériák szintén zárt körben működnek. Kétségtelen viszont, hogy a tanáraink nagyon sokat segítettek ebben nekünk, például kiállításokat szerveztek a hallgatóknak. Németországban számos magánember gyűjt műtárgyakat. Egy úriemberrel, akit ilyen alkalommal ismertem meg, azóta is tartjuk a kapcsolatot.
– Sok minden történt veled, mióta visszaértél Pécsre.
– 2007-ben felvettek a PTE Művészeti Karának doktori iskolájába. Nehezen tudtam megfelelni az itteni követelményeknek, állandóan utazgatnom kellett. Csak rövidebb ideig szerettem volna itt maradni, azonban Pécsett ragadtam. 2009-től a Janus Pannonius Múzeumba kerültem, nagyon szerettem ott dolgozni, és élveztem a gazdag kiállítási programot, amely akkor – a Pécs2010 EKF program utolsó felvezető évében, valamint 2010-ben – elérhető volt ebben a városban. Sajnos a Nyolcak- és a Bauhaus-kiállítás által kiváltott hatás 2011 után már nem érződött, a múzeumi munkám is megszűnt. Azóta szabadúszó vagyok, jelenleg a Zsolnay Negyedben dolgozom. Közben egy évig az Önindító program segítségével vállalkozó lettem, saját galériát működtettem, ahol számos kiállítást, workshopokat rendeztünk, közösségi teret üzemeltettünk.
– Hogyan születik meg az alkotás? Először megszületik a gondolat, majd ahhoz társul az anyag, amely a mondanivaló szempontjából a legkifejezőbb?
– Mindig rengeteg ötletem van, és szeretek gyűjtögetni mások által kidobott anyagokat is. Egy időben sokat dolgoztam plexivel, ipari műanyagokkal is. Kihasználtam a médiumok adta lehetőségeket is, többek között video- és hanginstallációkat is készítettem.
– Miként szerveződött a Struktúra és gesztus című kiállítás?
– A Zsolnay Örökségkezelőtől – egész pontosan Komor István üzemeltetési igazgatótól – kaptam lehetőséget arra, hogy az elmúlt fél évben megszületett kerámiamunkáimat megmutathassam a szakmának és az érdeklődő közönségnek.
– Mit gondolsz, valóban igaz, hogy Pécsett a képzőművészet a legeredményesebb és legerősebb az összes művészeti ág közül?
– Igen, de külön kiemelném a kerámiát. A Zsolnay-gyár jelenléte, a Siklósi Művésztelep, a kerámiaszimpozionok, a Janus Pannonius Múzeum évtizedes hagyományú kerámiabiennáléi (pl. áprilisban nyílik a II. Országos Kerámia Quadriennálé) mind ezt bizonyítják. Kiállításomat Nagy Márta keramikusművész nyitotta meg, akinek egyik legszebb, monumentális művét sokan ismerhetik, a Tudásközpont épületében a Kaptár díszburkolata az ő alkotása.
– Manapság, amikor mindent elönt az ízléstelenség, van-e, lehet-e egy művésznek feladata, hogy nevelje az ízlést?
– Szerintem ez lehetséges, csak már gyermekkorban kell kezdeni. Rendszeresen tartok múzeumpedagógiai foglalkozásokat. Először az adott kiállításról, a művekről mesélek mindig az érintett korosztálynak megfelelő módon, majd olyan gyakorlati feladatokat adok nekik, amelyek segítségével kiélhetik a kreativitásukat. Kihasználom azt is, hogy manapság már 10-12 éveseknek is van okostelefonjuk. Ezek az eszközök is kiválóan használhatók a tanulásra. Ha egy QR-kód, s annak segítségével egy link vezeti el a gyereket egy fontos tartalomhoz, vagy általában a művészethez, nincs értelme korlátozni vagy eltiltani az alkalmazásukat.
__________
Bóbics Diána 1977-ben született Zalaegerszegen. 1996 és 2003 között a PTE Művészeti Karának rajz-vizuális nevelés szakos hallgatója volt (mestere Valkó László volt), mellette elvégezte a számítógépes zenei szerkesztés specializációt (professzorok: Szigetvári Andrea és Vidovszky László). 2000-ben Socrates Erasmus ösztöndíjjal egy szemesztert tanult Münchenben, majd a 2001/2002-es tanévben Bajor Ösztöndíjjal járt ott ismét. 2003-ban diplomázott Pécsett, majd visszatért Münchenbe, ahol az Akademie der Bildenden festő szakán Gerd Winner és Sean Scully tanítványaként diplomázott 2007-ben. Ugyanebben az évben felvételt nyert a PTE MK Doktori Iskolájába, így München és Pécs közt ingázott. 2009 őszén visszatért Pécsre, ahol a PTE MK Doktori Iskola posztgraduális festészeti tanulmányait végezte 2010-ig. Műveit számos egyéni (Belgrád, Budapest, München, Pécs, Zalaegerszeg) és csoportos (Bécs, Budapest, Dachau, Dunaújváros, Kolozsvár, München, Pécs, Pozsony, Szentendre, Zalaegerszeg, Zürich stb.) kiállításon csodálhatta meg a közönség.
Struktúra és gesztus című tárlata március 26-áig tekintető meg a Művészetek és Irodalom Házában (Pécs, Széchenyi tér 7-8.)
