Csilingelő, zötykölődő villamos, a városi tömegközlekedésre napi szinten használt emeletes busz, a Széchenyi teret uraló pompás Nádor Szálló… Csak egynéhány példa azokra a pécsi helyszínekre, épületekre, eszközökre, amelyek ma már sokak emlékeiben élnek csupán…, s az egykori képeslapokon, amelyeket gondos, óvó kezek mentettek meg az utókornak.
Tóth Tibor
Ilyen értékteremtő és -közvetítő ember Tóth Tibor, akit városszerte képeslapgyűjtő szenvedélyéről ismernek. Komoly rendőri, majd polgárőri pályafutása mellett jelentős, több ezer darabot számláló kollekciót épített fel képes levelezőlapokból. 2005 óta nyugdíjas. Kerüli a feltűnést, úriemberként viselkedik a fiatalokkal és az idősebbekkel is. Büszke és boldog nagypapa, két lánya és három unokája van.
Pécsett már számos kiállítás nyílt képeslapjaiból (Helyőrségi Művelődési Klub, Postapalota, POTE előcsarnok stb.), egy alkalommal – tizenöt éve – pedig a határon túl is (Kolozsváron) megismerkedhetett a nagyérdemű Tóth Tibor gyűjteményének néhány ékes darabjával.
2017. június 8-tól szeptember 6-áig az Apáczai Nevelési és Általános Művelődési Központ Könyvtárában csodálható meg a régi lapokból készült új, tematikus összeállítás. Így nyerhetünk képet az 1898 és 1945 közötti pécsi iskolákról, gyárakról, bányákról, templomokról, vagy tehetünk képzeletbeli utazást az akkori Király utcán, a Széchenyi téren vagy a Mecseken.
– Egy korábbi, Önnel készült interjúban olvastam, hogy a képeslapok gyűjtése az 1980-as években vált igazi szenvedéllyé az életében. Mi okozta a fordulatot?
– Pontosan már nem emlékszem. Az kétségtelen, hogy akkoriban már anyagilag is megengedhettem magamnak, hogy hódoljak a kedvtelésemnek. A képeslapokat nemcsak rendszerezni kell, hanem időnként a beszerzésük is nehéz, valamint költséges. Akkoriban gyakran megfordultam e célból Budapesten, az antikváriumokban és bélyegkereskedésekben már visszajáró ügyfél voltam, előre gondoltak arra, hogy mi az, ami érdekelhet, és ezeket a tárgyakat félretették nekem.
– Mi (volt) a gyűjtés vezérlőelve?
– Minden a város – Pécs – szeretetéből fakad. Amikor már nagyobb lett a gyűjteményem, nekiláttam a tudatos rendszerezésnek, különféle szempontok szerint csoportosítottam az egyre gyarapodó állományt. Annak ellenére, hogy több mint 4000 képeslapot őrzök a kollekciómban, ha valahol egy újjal találkozom, azonnal (keresés, azonosítás nélkül) meg tudom állapítani, megvan-e vagy nincs. Egy idő után eljutottam addig, hogy elhatároztam, nemcsak a magam örömére fogok gyűjteni, hanem ha van erre mód, akkor egy-egy kiállításon is bemutatom a féltett kincseimet. Ezek a lapok ugyanis nemcsak a régi pécsi embereket, hanem a fiatalokat is éppúgy foglalkoztatják. Rácsodálkoznak, hogyan nézett ki akkor egyik-másik tér, utca vagy épület.
A Balokány-tó (és környéke) régi pompájában (forrás: Tóth Tibor gyűjteménye)
– Érdekes fordulópontot jelent 1904 a képeslapok történetében. Miért?
– Valóban. Addig csak a címzést lehetett a képeslap hátuljára írni, illetve a bélyeget lehetett ott elhelyezni, az igazi közlendő, tehát maga az üzenet már a címoldalra került. Ez persze (így utólag megítélve) ront a lap esztétikai minőségén, hiszen pont az illusztrációra, a fotóra írtak még szöveget. További érdekesség, hogy 1904-ig két bélyegző szerepelt a képeslapokon, az egyiket a feladó-, a másikat a fogadóállomáson nyomták rájuk. Ma már postatörténeti érdekesség az is, hogy egy időben még a szavak mennyisége is befolyásolta, mennyit kellett a képeslap feladójának fizetnie. Egy bizonyos szint felett már újabb tarifa volt érvényes.
– Mit gondol a Pécs8 tudományos kutatásról?
– Messzemenően támogatom, hogy a város 1945-1990 közötti történetét a társadalom bevonásával dolgozzák fel a szakemberek. Éppen ezért a képeslapgyűjteményem összes darabját felajánlottam digitalizálásra, sőt, azokból a lapokból, amelyből több is rendelkezésemre állt, egyet-egyet átadtam a Csorba Győző Könyvtár Helyismereti Gyűjteményének (amely a Pécs8 kutatás egyik intézményi partnere).
A Széchenyi tér 1899-ben (forrás: Tóth Tibor gyűjteménye)
– Melyik a legkorábbi darab a gyűjteményében?
– 1897-ből származik. Hozzá kell tegyem, elsősorban a bélyegzőből tudok következtetni, ezért előfordulhat, hogy a bélyegző nélküli darabok között akad korábbi is. Más beazonosításra esetleg a lapon ábrázolt épületek, szobrok utalhatnak, ha ilyen támpont sincs, a keltezés nagyon nehezen meghatározható.
– Képeslapgyűjteményében az ábrázolt helyszínek földrajzi értelemben mekkora területet ölelnek fel?
– Kelet-nyugati irányban Mecsekszabolcstól Patacsig, észak-déli irányban pedig a Kiss József kilátótól – vagy később a TV-toronytól – a vasútállomásig húzható meg ez a képzeletbeli vonal. Változott, szűkült a tematika is. Ma már kizárólag turistacsalogató látnivalók – szakrális helyszínek, gyönyörű belvárosi terek, épületek – kerülnek a képeslapokra, régebben helyi üzemeket, gyárakat is szívesen szerepeltettek ilyen célból.
Régen egyáltalán nem volt szokatlan, hogy belvárostól távol eső városrészeket is szerepeltetnek a képeslapokon (itt Mecsekszabolcs látható) (forrás: Tóth Tibor gyűjteménye)
– Hogyan született meg ez a kiállítás az Apáczai Nevelési és Általános Művelődési Központ Könyvtárában?
– Annak idején magam is Pécs-Kertvárosban laktam a családommal, tehát nekem is van kötődésem ehhez a településrészhez. A kiállítás ötlete viszont nem régen született meg. A lányaim járnak ide, az ÁMK Könyvtárába, ahol elbeszélgettek az ottani munkatársakkal arról, hogy édesapjuk régi pécsi képeslapokat gyűjt. A téma megtetszett a könyvtárosoknak, ezért felvették velem a kapcsolatot. Hálás vagyok Gulyásné Rózsahegyi Gyöngyinek és Nagyné Dvorzsák Szilviának, hogy létrejött a tárlat. Nehéz feladatuk volt, mert több mint 2000 képeslapból kellett kiválasztaniuk a legjellemzőbbeket. Mivel ez az anyag 1945-ig mutat be jellemző képeslapokat, talán a kiállításnak lehetne folytatása is, lehet, hogy érdemes lenne összevetni a későbbi lapokat, s megnézni, milyenek voltak egyes tereink, utcáink, kedvelt helyeink egykor és ma.
1904-ig csak a címzést lehetett a képeslap hátuljára írni (forrás: Tóth Tibor gyűjteménye)
– Manapság, az okostelefonok korában mi lehet a képeslapok szerepe? Eltűnnek-e végleg a hétköz- és ünnepnapjainkból?
– Való igaz, hogy amikor az átélt élményeinket egy pillanat alatt meg lehet osztani a közösségi oldalakon, képeslapok kiadásával már sokkal kevesebben foglalkoznak. Gyakran járok ajándékboltokba gyűjtés céljából, de igen ritkán fedezek fel új pécsi képeslapokat. Ezek inkább ún. mozaiklapok, tehát akár 6-7 látnivalót is rátesznek. Abban bízom, hogy a kutatók, érdeklődők továbbra is örömüket lelik gyűjteményemet szemlélve.
