Elegáns jelenség, magas, napsütötte, és csupa derű. Érthető, hiszen saját közegében, a könyvek világában otthon érzi magát. Annyira sajátja, hogy első pillanattól, a könyvtár alapításban is részt vett és megszületett a 70 ezres példányszámú, háromezer beiratkozott olvasót számláló Apáczai Csere János Nevelési Központ Könyvtára. László Margit minden lépcsőt bejárva lett könyvtárigazgató ebben a nagy, együtt gondolkodó rendszerben. Belevetette magát a munkába, s nevelte kislányát a Kertvárosban. Most fordulóponthoz érkeztek ők is, mint a korábbi egység minden eleme.

László Margit

– Hogyan lesz az ember pont könyvtáros? – kérdezem a tökéletesen rendezett polcokon, kis olvasósarkokkal berendezett, és a gyerekeknek kialakított számos lehetőséget nyújtó kistermet bejárva. Nem büszkén, hanem végtelen természetes egyszerűséggel mutatja be hűvöset adó „második otthonát” a nagy nyári hőségben.

– Szombathelyen könyvtár-magyar szakon végeztem 1978-ben, szóval nagyon régen. Pályáztam, s Nagydobszán kaptam helyet, az ott, akkor induló nevelési központban kezdtem. Iskolai, községi könyvtáros lettem, tanítottam az iskolában, ott is laktam, egy szertárszobát alakítottak át nekem. A szomszédos Szigetváron gyakran megfordultunk a könyvtáros találkozókon. S az ottani igazgató lett 1980-ban a Nevelési Központ Könyvtárának igazgatója, őt kerestem meg, hogy Pécsre szeretnék jönni, így kerültem be.

Somogytarnócai lányként minden évben a pécsi nagynéninél töltötte a nyarakat, itt volt könyvtári gyakorlaton is.1980 óta lakik a Krisztina téren, még szülei segítségével vettek ott egy lakást, s azóta nem költözött, szereti a hatodik emeleti panellakást.

– Falusi létemre sokan csodálkoznak, miért szeretem a panelt. Egyszerű, itt nem kell miden nap fűteni, és ott hiányzott a fürdőszoba is. Itt semmit sem kell tenni, minden kényelmem megvan, nem is vágyom falura.

– Pedig nem ugyanaz pécsinek lenni és kertvárosinak. Mi a különbség?
– Azt mondjuk, bemegyünk a városba. Meghatározó, ahol fölnőttem, tanultam. A mi tízemeletesünk egy falu, de mi, lakók itt mégsem találkozunk annyit, mintha ott, a faluban végigsétálunk egy-egy utcán. Pécsett a kulturális programok döntő többsége a városban van, ezért gondoltam, hogy legyen egy olyan helyszín, amely egy hetvenezres városrész művelődési igényeit kielégíti. Nem volt könnyű elfogadtatni, hogy a művelődési központ, az uszoda nemcsak az iskolásoké, hanem mindenkié. Kezdetben sok volt a fiatal, itt kaptak lakást, gyerekekkel jöttek. Évek kellettek, amíg beszoktak, ezért is sajnáljuk, hogy megszűnik a Nevelési Központ.

– Hallani ezt-azt, de kevés a konkrétum.
– Mi már tudjuk a pontos menetrendet, hogyan lesz szeptember elsejétől. 2013-ban az iskoláknak más lett a fenntartója, akkor 16-17 intézmény volt egyben. Összedolgoztunk, együtt gondolkodtunk, egy gazdasági szervezet volt, a változás után maradt egyben a művelődési ház, a könyvtár, a sportegység és az óvodák. Így működünk augusztus 31-ig, utána fölbomlik, megszűnik az ÁMK is, az óvodák önállóak maradnak, ők lesznek a jogutód, a művelődési ház és a sportegység a Pécsi Kulturális Központhoz kerül, a könyvtár a Csorba Győző Könyvtár fiókkönyvtára lesz, úgy mint a Várkonyi és a Kertvárosi könyvtár.

– Amikor megszületett az ötlet, kellenek a nagy központok, minden arról szólt, hogy az együtt gondolkodás, ötletelés, közös fejlesztések lesznek, hogy jól tudják a lakóközösséget szolgálni. Most ez hullik szét darabjaira.
– Igen, amíg olyan dolgozók vannak, akik együtt kezdték, és a kialakult közös értékekkel éltek, addig megmarad ez a szemlélet. De ha megváltozik, elvesznek a személyes kapcsolatok, nem lesz aki emlékszik arra, hogy is volt a kezdettől. Mi sokan együtt kezdtük, most van a nyugdíjazási hullám, az újak már nem értik majd, miről beszélünk.

– Érdekes hiszen a mostani start up cégek is az együtt gondolkodásról szólnak, mindent együtt csinálunk, nem kell külön csoport tréning az eredményekhez, az ötletek megszületéséhez, egymás megkedveléséhez.
– A legfontosabb az intézmények közötti közös gondolkodás, együtt tervezés, ez mind megszűnik, marad egy közös épület. Egy a fűtési rendszer, a telefonközpontunk, az internetpontunk, mindez erre a célra épült. Ezt próbáljuk most szétszedni, nem tudjuk, hogy sikerül leválasztani az egységeket. Más a fenntartó, a gazdasági érdekek, ettől más az együttműködés is. Ki fizeti majd a számlákat és hogyan?

– Mit jelent ez a váltás a könyvtárban dolgozó 14 embernek?
– Minden marad itt, de most alkalmazkodnunk kell a befogadóhoz, nekünk például a beiratkozási díjhoz, az összes szolgáltatáshoz. Nálunk eddig ezer és ötszáz forint volt az éves tagság díja, ez a lakótelepi emberek pénztárcájához mért összeg volt. Az integráció miatt most át kell venni pl. a 3200 forintos díjat, igaz, akkor minden fiókkönyvtárba szabad a belépés, kölcsönzés. Ami a legfontosabb volt nekünk, amiért sok dicséretet kaptunk, a beszerzésünk teljesen alkalmazkodott az igényekhez. A kollegák hetente átnézték és kiválogatták a Fókusz Könyváruházban az új könyveket, és önállóan költhettük az önkormányzattól kapott beszerzési keretet. Ez már a múlt, a Csorba Győző Könyvtárnak közbeszerzési kötelezettsége van, ott dolgozzák föl a könyveket is.

A könyvtárban minden korosztály megtalálja a kedvére való elfoglaltságot, hasznos időtöltést

– Hogy tudta a hitet megtartani magában, hogy kell a könyv, a könyv fontos?
– Mi a könyv szeretetén, tiszteletén nőttünk föl. Egy folyóirat cikket én is interneten olvasok, nem szaladok a lexikonhoz, ha keresek egy információt, hanem rákattintok. De a könyvet meg lehet fogni, van egy érzete, külseje, másképp lehet olvasni. Kezdetben sokan jöttek, kisgyerekekkel, ez megmaradt máig, de a felső tagozatosok és középiskolások ritkán látogatnak bennünket, hiszen állandóan rohannak, és bejött az internet, ahol villámgyorsan utolérnek minden információt, nem kell könyvtárban kutakodniuk. Maradt közülük is az, aki a könyvet szereti kézbe venni, s úgy olvasni. Nekik csoportos programokat szervezünk, így szeretnénk behívni őket.

– Milyen főnöknek tartja magát?
– Csoportvezetőként dolgoztam kezdetektől, az olvasószolgálat volt a területem, nagyon szerettem. Már ekkor elhatározhattuk a többiekkel együtt, mit kell teljesítenünk. Szerencsére olyan kollegáim vannak, akik a kezdetektől itt dolgoznak, és azt érezzük, hogy mi azért vagyunk, hogy jól csináljuk, s ez belülről jött. Én magamtól pontosságot várok és azt, hogy az olvasóról szóljon a nap. Valljuk, hogy a könyvtárosság szolgálatot jelent. Kertvárosban nehéz kapcsolatot építeni, mi ismerjük a legtöbb olvasónkat név szerint, beszélgetünk velük, ezért szeretnek idejönni. Jól esik nekik, ha személyes gondjaikat is megoszthatják velünk, családias a légkör. Jövőre jár le a megbízatásom, 2013 óta vagyok a könyvtár vezetője.

Lánya a 6 és 7 éves gyerekeivel, családjával Győrben él, otthon van velük, mert nincs segítsége. Margit azon gondolkodik, jó lenne nyugdíjazása után Győrbe költöznie, mert akkor tudna segíteni nekik.

– Nagy adag türelem és nyugalom veszi Önt körül. Minek köszönhető? Örökölt tulajdonság, vagy a könyvtárosi munka hozta?
– Annyira nem vagyok türelmes, mint amilyennek látszom De ritkán veszítem el a türelmemet. Először nagyon megrázott az átszervezés híre, nem aludtam napokig, aztán be kellett látnom, hogy úgy tudunk továbblépni, ha ezt elfogadjuk, a változások részesei, és nem elszenvedői leszünk.

Nyitás előtt már gyülekeztek az olvasók a könyvtárhoz vezető lépcsőn, szívesen jönnek a hűvös termekbe, nyugalmat találnak itt.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük