Bölcsőde, óvodák, általános- és középiskola, kollégium, művészeti iskolák, uszoda, sportcsarnok, udvari futópálya, konditerem, könyvtár, művelődési ház; színház, konferencia- és balett terem, ifjúsági információs pont, Tetthely végpont, kiállítóterek, gyógytestnevelés, vizuális fejlesztő szoba – és még sorolhatnánk, mennyi tevékenység tartozott a híres „Nevkóhoz”.

Az Apáczai Nevelési Központ 1979-ben született, majd pár év alatt feladatkörei egyre bővültek azért, hogy szolgálja egy településrész igényeit, valamint hogy gazdagítsa az immár 60 ezres Pécs-Kertváros fiatal és idős lakóinak életét minden területen. Dombi Erzsébet Lívia jelenlegi igazgatónővel kissé a múltról, de sokkal inkább a jelenről beszélgettünk.

– Mi maradt meg az akkor szárnyra kapott lendületből, mely folyamatosan táplálta a nyolcvanas évek elején a hitet mindenkiben, aki belépett bármely intézménybe, hogy itt valami új és egészen nagyszerű születik?
– A komplex, integrált intézményként működő általános művelődési központok terve a hetvenes évek második felében született meg. Oktatási, kulturális szakemberek, építészek, iskolaalapítók, azaz igen sokszínű „csapat” gondolta ki, hogy az ilyen intézmények milyen szerepet kaphatnak a nagyvárosok lakótelepein. Akkoriban országosan egy hatalmas gazdasági fellendülés jellemezte a településeket, amelyek különböző iparágai hatalmas tömegeket vonzottak, főként fiatalokat, akik lakást kaptak például a bányáktól, a honvédségtől, az új gyáraktól. Az új nevelési centrumok (pl. Debrecen, Csepel) lehetőséget adtak a családoknak, hogy gyermekeik oktatása, nevelése egy helyen történhessen. A szülőknek azóta is biztonságot jelent, hogy a bölcsőde, az óvoda mellett az iskolák is ott sorakoztak egymás mellett, s a sportcsarnok, az uszoda, a nyitott sportpályák kitűnő kikapcsolódási lehetőséget nyújtanak a tanulók számára. Fontos küldetést lát el a gazdag képzési profillal működő művészeti iskola, a könyvtár pedig 1000 négyzetméteren várja olvasóit, illetve a művelődési ház is változatos programokat kínál. Az itt tanuló 3-4000 gyerek lételemévé válhat a művelődés, valamint az olvasás, mert mi nem egy-egy órára nyitunk ki.

– Sportban, művészetekben és általános oktatási módszerekben is sok újat hoztak a nagy elődök. Gondolom, ez nem változott jelentősen azóta sem.
– Csak annyira módosult a küldetésünk, amennyire a világ is. Az intézmény a szocializmusban alakult, és a fenntartói-működtetői viszony más volt akkoriban. Az intézmény többször átalakult szervezeti felépítése az 1979-1983 közötti állapotokhoz képest változatlan. Egykor tartozott hozzánk korai fejlesztő központ, valamint nevelési tanácsadó is. Szintén itt működött a – Lantos Ferenc-Apagyi Mária művészházaspár által kidolgozott, neveléstörténetileg egyedülálló, művészetpedagógiai módszert képviselő – Martyn Ferenc Művészeti Szabadiskola. A Nevkóban kezdett dolgozni Anatolij Petrov, „Tolja bácsi”, aki máig úszóedző. Sors Tamást említeném még, ő kiskorától a mi iskoláinkba járt, s így lett olimpiai bajnok, most már jogásznak tanul. De persze nemcsak a hírnevesekké vált emberek fontosak, hanem olyan orvosok, pedagógusok, kiváló szakmunkások nevét is sorolhatnám, akik kellemes, jó emlékeket őriznek az itt töltött általános iskolai éveikről. A mi különlegességünk az, hogy komlpex szemlélettel az egész embert szeretnénk nevelni, akiből akkor is lehet olimpiai bajnok, ha hátrányos helyzetű valamiben.

– Önnek mi a szakterülete, munkaköre?
– 2013. január 1-től a közoktatási törvény változása miatt az Apáczai Nevelési Központ két szervezeti egységre bomlott. Az általános iskolák és a gimnázium, valamint a kollégium, a művészeti iskola állami fenntartásba kerültek. Az óvodák, a művelődési ház, a könyvtár és a sportegység városi fenntartásban maradt. A fenntartóváltás óta sem érzem különálló intézménynek a többieket, úgy gondolom, az ANK egész és megbonthatatlan szakmai egységet képvisel. Egyik működési területem a művelődési ház, mely élő, mozgó, lüktető tér, állandóan új eseményekkel. Nekem, mint vezetőnek az a feladatom, hogy megpróbálom „karmesterként” összehangolni a tevékenységeket a fenntartók óhajaival, a lehetőségekkel, nagyfokú önállóságot adva minden részterületnek. 2016-ban – Baranyában elsőként – az ANK Művelődési Ház megkapta a Minősített Közművelődési Intézmény címet a Magyar Kultúra napján. Büszke vagyok rá, ez az én csapatom eredménye.

A kíváncsi közönség Rékai Zsolt kiállításának megnyitóján

– Mit ajánlana egy olyan családnak, aki most költözik Kertvárosba?
– Naponta reggel 7-kor már gyerekek sokasága gyülekezik az aulában a tanítás megkezdéséig. Pezseg az élet: zajlik az ebédbefizetés, van büfé, még Tüke kártyát is lehet vásárolni. Az aula közösségi teret jelent iskoláknak és a lakótelepen élő embereknek, akik az internetet is használhatják a helyszínen. Este 9-ig nyitva vagyunk. Tavaly 27 tárlatnak adtunk otthont. Az iskolai rajzkiállítástól az egyéni vagy csoportos alkotók megmutatkozásán át a tematikus sorozatokig szerteágazó a tematika. Most például egy idős klubtagunk a nagy magyar hiperinfláció történetről állított össze egy tárlatot. Kevesen tudják, hogy Kós Lajos, aki bábművészként és a Bóbita Bábszínház alapítójaként ismert, grafikusművész is volt; az özvegye ajándékozott nekünk rajzokat és bábokat, melyekből állandó kiállítást rendeztünk be. Az időszakos tárlatokat kéthetente cseréljük, természetesen az ANK szervezeti egységeinek vezetőivel folyamatosan egyeztetve.

– Sok civil szervezet is kötődik a művelődési házhoz. Kiemelne ezek közül néhányat?
– 27 csoport tevékenykedik itt a gyermek néptánc csoportoktól a kézműveseken át a baba-mama klubig. Most a speciális nevelési elvre építő Montessori-percek sorozatát indítjuk útjára: a nálunk folyó, kedvelt képzésekre hangoljuk a szülőket előadásokkal, bemutató órákkal. Sport- és jógaóráink remek lehetőséget adnak a testedzésre és a lélek feltöltődésére. Három nyugdíjas klub és az internetező nagyok klubja is otthonra lelt nálunk. Harminc éves már a kertészkedők és borászok klubja, ahová egész Baranya megyéből járnak kistermelők. A tagok bemutatókra járnak, szőlővessző csereberét, kirándulásokat szerveznek, borversenyeket indítanak az általunk biztosított háttérrel. Kell-e több egy művelődési háznak, mint hogy egy ilyen alkalommal 2-300 embert megmozgat és nevel? Hiszen a civilek újfajta gondolkodást terjesztenek, azt, hogy érdemes míves dolgokat alkotni együtt.

_________________________________________________________________________________

NÉVJEGY

Dombi Erzsébet Lívia a Szombathelyi Tanárképző Főiskolán, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetemen végzett magyar-népművelés szakon, emellett szakvizsgát letéve és számos szakmai tanfolyamot abszolválva bővítette ismereteit és képzettségét. 15 évig Keszthelyen, egy általános művelődési központban dolgozott, tanított, valamint közművelődési vezetőként szervezett több száz diák- és városi programot. Szintén Keszthelyen 11 évig vett részt óraadó tanárként az egyetemi képzésben, idegenforgalmi animációt és rendezvényszervezést oktatott. Több helyi civil szervezet alapítójaként, elnökeként ténykedett. 2005-ben sikeres pályázat útján lett a pécsi Apáczai Nevelési Központ Művelődési Ház igazgatója, majd ez a megbízatás 2013 januárjától kiegészült az akkortól önkormányzati fenntartású Apáczai ÁMK igazgatásával.

Kiemelten érdekli a borkultúra – sommelier képzést is szerzett –, emellett a slow food (tehát a gyorséttermek helyett újra a minőségi, komótos étkezést célzó) mozgalom híve. Aktívan részt vesz több civil szervezetben: Kulturális Közlekedéssel a Gyermekekért Alapítvány kurátora, a Kertvárosiak az Élhető Kertvárosért Egyesület alapító tagja. 2016. december 8-án Pécs MJV Közgyűlése Aidinger-díjjal ismerte el tevékenységét. Szintén 2016-ban – Baranyában elsőként – az általa vezetett ANK Művelődési Ház megkapta a Minősített Közművelődési Intézmény címet a Magyar Kultúra Napján.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük