Érkeznek a Mosolymanó Egyesület termébe a kismamák babáikkal. Otthonosan pakolnak, rendezkednek, s hajszálpontosan elkezdődik a zenés baba-mama torna, mondókákkal. A 8-10 hónapos emberkék minden porcikáját megmozgatja az anyuka, s ezt láthatóan élvezik a tornászók.

Pál Gyuláné Maja (fotó: Facebook)

Pál Gyuláné, Maja nyugdíjas védőnő, teljesen kortalan. Mikor meglátom több évtized után, azonnal megismerem, hiszen ő volt a Diána téren – ahol akkoriban laktunk – Palaczky Mária gyermekorvos védőnője, gyakran hallgattuk bölcs tanácsait a kisfiammal. A babatorna mindössze félórás, de utána jönnek a mamák, akik kőkemény egyórás tornán mozgatják át magukat. Maja mindent mutatva, együtt végzi velük a gyakorlatokat (biztos ezért nincs rajta egy gramm felesleg sem!). A zene sodró, a pici gyerekekre önkéntesek vigyáznak közben, de azért vannak betévelygők, akikre nem kiabálnak rá, csak szelíden terelik őket vissza a játszótérbe.

A két torna között a babatornáról faggatom Maját.

– Hogyan alakult ki ez a tornasor, kik és mennyien járnak el csütörtök délelőttönként?
– Csecsemőknek szól, két hónapos kortól jönnek általában, akkor kezdjük el. Minden anyuka kap leírást a gyakorlatokról, de el is mondom többször, hiszen az a lényeg, hogy otthon naponta el tudják majd végezni. Az elején szakmai szemmel, mozgásterapeuta, ortopéd és neurológus orvosokkal közösen állítottuk össze a gyakorlatokat. Fontosnak tartottam, hogy a megfelelő, mozgáshoz oda illő ének vagy mondóka társuljon, hogy a ritmusérzékük is fejlődjön. Ha hallja a csecsemő az anyja hangját, jobban rá tud figyelni, s ez erősíti a kötődést is. Ők egészségesek, de ha valami probléma van akkor elmennek a megfelelő szakorvoshoz. Ez egy kiegészítő játékos mozgássor. Fontos az is, hogy kimozdulnak az anyukák. Régen „GYES-betegségről” is beszéltünk, mert bezárva érezték magukat. Itt együtt vannak, beszélgetnek, nagy segítség ez nekik. Sok mindentől függ, ki, mikor tud eljönni, olyan is előfordul, hogy 18-an is vagyunk. Nagyon szoros barátságok alakulnak ki itt, többen tartják a kapcsolatot később is, vannak, akik havonta találkoznak azóta is, 9-10 hónapos korig ajánlott ez a torna, de olyan is megesik, hogy már iskolások a gyerekek, és még mindig együtt vannak. Van olyan, ahol már megszületett a következő baba, s együtt érkezik az anyuka a kisebbel, ő pedig a saját játékbabájával, s közösen gyakorolnak.

A mamatornára népes tábor gyülekezik, vannak várandós kismamák, s olyanok is, akik együtt jönnek az izgő-mozgó kicsikkel. Egyik anyuka két gyerekkel, egyik kicsi, másik pici, igen aktívak, be-bejárnak a zsúfolásig megtelt terembe. „Hát nem lehet könnyű velük” – mondom a torna után, az anyuka mosolyog, és azt mondja, a torna a hét fénypontja számára.

A mamatorna az anyukák kérésére indult el (fotó: Facebook)

A mamatornát Maja az anyukák kérésére indította el. A babatorna után egyre gyakrabban hangzott el, milyen jó lenne nekik is mozogni, hiszen otthon nincs erre idejük, ezért dolgozott ki külön olyan gyakorlatokat, melyeket együtt végezhetnek a babákkal. Minden izomcsoportot megmozgatnak, de legtöbb a hasizomgyakorlat. Terhesség, szülés után erre van a legnagyobb szükség, hogy hamar visszanyerjék eredeti alakjukat. Türelemre inti őket, hiszen 9 hónap alatt nőtt meg a pocakjuk, és idő kell ahhoz, amíg az visszahúzódik.

– Miért választotta pont a védőnői foglalkozást?
– Nagyon boldog ember vagyok, mert mindig azt csináltam, amit a legjobban szerettem. Már kislány koromtól mindenem volt a gyerekek társasága – óvni, védeni, játszani őket és foglalkozni velük. Ezt észre is vette egy védőnő, aki a lépcsőházunkban lakott, ő irányított erre a pályára.

Komlón kezdett el védőnőként dolgozni, majd Pécsre költöztek, mivel férje a PMFC-be jött futballozni. Mindjárt itt kapott állást Palaczky doktornő mellett a Krisztina téri gyerekrendelőben. Ő volt az első orvos, akivel 10 évet dolgozott együtt. Hálásan emlékszik ezekre az évekre: „Olyan közösséget tudott kialakítani, ahol nem volt harag, duzzogás, sértődés. Ha volt valami gondunk, akkor nyíltan tisztáztuk, mindent megbeszéltünk. Sok szeretettel gondolok rá, sokat tanultam tőle, a szakmára, a mindennapi életre is tanított. Az volt az elve, mindig úgy viselkedjünk másokkal, ahogy elvárjuk, hogy velünk is viselkedjenek. Ezt mindig szem előtt tartom. Tíz év után az árpádvárosi lakótelepen – a Szellemvárosban – folytattam munkámat. Itt ugyanolyan jó közösség alakult ki dr. Thuránszky Emőke vezetésével, ekkor tudtam elkezdeni a csoportos foglalkozásokat.”

Azóta nagyon megváltozott a szakma, panaszolja, s nagy szívfájdalom ez neki. Rengeteg az adminisztráció, a hagyományos védőnői munka szerepe, súlya nagyon lecsökkent. Ennek ellenére ugyanúgy látogatják a védőnők a családokat most is. Öt éve ment nyugdíjba, fájó szívvel.

Nem keseredett el, mert ahogy fogalmaz: „Tudtam, megtalálom, ami éltet. Nagyon jó a lehetőség, hogy ezeket a programokat tudom csinálni. Régebben babamasszázzsal kezdtem, ha összejött egy csoport. Korábban a Szellemvárosban egy zárt településen is mamák indították ezeket a programokat. Minden héten jöttek az anyukák a babaklubba. Szerettek együtt lenni, én pedig mindig más programot igyekeztem szervezni, ami érdekelte őket. Jött pszichológus, bőrgyógyász, dietetikus is.”

Aztán Vörösné Deák Andrea is járt babamasszázsra, s mikor megalapította a Mosolymanó Egyesületet, meghívta Maját, aki azóta is lelkesen segít mindenben, amiben csak tud. A férje gyakran mondja, nincs Kertvárosban olyan anyuka, aki ne ismerné Maját.

A védőnő legfontosabb feladata a családgondozás – vallja hittel –, s ebbe az apuka is beletartozik. Amit mindig szem előtt tart, az anyuka lelkének ápolása. Ha ő rendben van, akkor nincsenek gondok.

„Az életem fontos része a családom, akik mindenben támogatnak és segítenek. Két drága unokám van, a 14 éves Marcell és a 10 éves Barna, akik nem csak kiváló tanulók, de a családi hagyományt a sportot, a labdarúgást viszik tovább, mert a férjem azt mondja, hogy a családban a sport nagyon fontos” – ad összegzést magánéleti hátteréről Pálné Maja, aki 2007-ben szakmai tevékenységéért Pro Sanitate-díjat kapott.

Beszélgetésünk végén így összegez: „Az életem kerek, minden területen.” S azt már csak én teszem hozzá: mennyire hasznos a segítő elfoglaltság, mert szükség van rá nyugdíj után is.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük