Csilingelő, zötykölődő villamos, a városi tömegközlekedésre napi szinten használt emeletes busz, a Széchenyi teret uraló pompás Nádor Szálló… Csak egynéhány példa azokra a pécsi helyszínekre, épületekre, eszközökre, amelyek ma már sokak emlékeiben élnek csupán…, s az egykori képeslapokon, amelyeket gondos, óvó kezek mentettek meg az utókornak.
Pompás a tavasz a „régi” kertváros Tolsztoj utcájában, lombba borult fák, kerti virágok színkavalkádja és gondos kezek nyoma az igazán emberléptékű lakóházak minden szegletén. Kevesen járnak az utcán, ezért hallom a nevemet egy dús bokor mögül, mely mellett elmegyek, pedig ott van a Közösségi Ház.
Szürreális élményben lehet része mindazoknak, akik az Apáczai ÁMK Művelődési Házába látogatnak. Az ég a földdel válik egyenlővé…, de természetesen csak a látogató képzeletében. Mindehhez Rékai Zsolt február 4-én megnyílt kiállítása adja az ihletet.
