Hosszú újságírói pályámon feltett szándékom volt megismertetni az olvasóval embereket, hogy legalább azt tudjuk, ki lakik a szomszédunkban. Sokszor ért nagy meglepetés a beszélgetések során. Volt olyan, aki feltárt súlyos, évek óta blokkoló félreértéseket, hiszen minden megoldható, ha merünk őszintén beszélgetni egymással, így barátságok is születtek, a jó ötletek újakat szültek.
Korner Zsuzsanna
A Pécs-Kertváros Magazinnak egyik szent kötelessége, hogy megmutassuk, kit mi foglalkoztat ebben a 60 ezres városrészben. Azokkal kezdjük, akik már eddig is sokat tettek egy ügyért, egy közösségért. Elsőként Korner Zsuzsannát kértem egy találkozóra, aki a Kulturált Állattartásért és Tiszta Környezetért Egyesület elnöke, s mondhatjuk mindenese is egyben.
A rekkenő hőségben lenge szellők kísérik jóízű beszélgetésünket a Kovács Cukrászda teraszán. Zsuzsanna kortalan. Első találkozásunkkor felismerem őt, valami jótékony zsibongás veszi körül, társasága felüdít. Így vannak ezzel azok is, akik odajönnek hozzá, míg együtt vagyunk, kinek-kinek milyen dolga akad kora délután vele.
Lakott Budapesten, Ócsárdon, az Uránvárosban, majd édesanyját követték, amikor ő Kertvárosba költözött, ennek már 19 éve. S most egymás melletti lépcsőházban laknak.
– Soha nem szerettem Kertvárost, Uránvároshoz ragaszkodtam nagyon, hiszen ott születtem a városrész szélén. Sokat jártam anyuhoz, amikor visszaköltöztünk Ócsárdról, de azt ismételgettem mindig, hogy én soha nem jövök Kertvárosba lakni. Ehhez képest 19 éve itt élek, és most már semmi pénzért el nem költöznék innen, szeretem. Itt lakunk a cukrászda fölött. Szeretem ezt a házat, jól megvagyok a lakókkal is, a negyediken lakom. Nincs ház előttünk, sötétítő függönyöm sincs, fölösleges. Teret érzek – és széles gesztussal érzékelteti, mennyire kellemes is ez az állapot.
A lakóházban a számvizsgáló bizottság elnöke, aki mindenről tud, mint a régi jó házmesterek. Ennek azért hátránya is van, mert sokszor keresik meg a közös képviselőre tartozó témákkal is. Pedig a képviselővel nagyon elégedett mindenki, mert precíz, segítőkész, naponta kétszer is körülnéz, intézkedik a 60 lakás környékén.
A Kulturált Állattartásért és Tiszta Környezetért Egyesület hagyományőrző felvonulása (2016) (Fotó: Zay Ugróczi Iván)
– Milyen állapotban van a ház?
– Pénztől függ, mennyire tudjuk javítgatni. A tetőszigetelés megtörtént, kéne a nyílászárókat cserélni, festés volt a lépcsőházakban új kaputelefont is szereltek, azt mondhatom a korához képest nem rossz – mérlegel Zsuzsa.
Óvónőként dolgozott Budapesten, Pécsett, majd Ócsárdon egy egycsoportos óvodában, ahol együtt volt a három korosztály. Beköltözött Pécsre, majd kijárás után a megyei véradó állomásnál helyezkedett el mint szervező. Mindig emberekkel foglalkozott. Már két évtizede biztosítós is, tanácsadó, üzletkötő, az utóbbi években oktatóként dolgozik. Ezt a szakmát is szereti, mint az óvónőit is.
– Szereti az embereket?
– Nem igazán – jön a váratlanul kategorikus válasz. – Nagyon érdekes kérdés, akikkel foglalkozom, azokhoz közel kerülök, őket igen. De ha itt vagy másutt a világban látok szörnyűségeket, azt mondom, az emberek menthetetlenek, és ezért inkább mentem az állatokat. Akik segítségre szorulnak, azoknak segítek. De igazán közelebb érzem magam az állatokhoz, mint az emberekhez. Tőlük csak jót kapok. Az emberekkel kapcsolatban sokszor gondoltam már, hogy jótét helyébe jót ne várj! Csak a közelebbi ismerősöket, barátokat szeretem.
22 éve él együtt a párjával, ő a „papír nélküli férje”. Két gyereke volt, a nagyobbik fia 4 évvel ezelőtt autó balesetben meghalt.
– Ez a fájdalom soha nem múlik el, nem igaz, hogy az idő begyógyítja a sebeket, pont úgy fáj ma is, mint 2013. május 3-án. 39 éves volt, végtelenül jó ember, segítőkész, szerették a barátai, kollegái – mondja a már megszokott természetes egyszerűséggel, majd sorolja az unokákat, közülük az ikrek hamarosan érkeznek, mint minden évben Dunakesziből. 88 éves édesanyja naponta sétál, gondoskodik a saját cicáiról, ők pedig többször is meglátogatják. Párjával – akinek szintén idős édesanyja van – felkészültek az ápolásra.
Gyerekkora óta volták macskái, édesapja nem engedett kutyát tartani, mert azt mondta, kínzás a kutyának panelban bezárva élni.
A nyugalom szigete
– Akadt olyan is, hogy 7 macskám volt. Mikor csodálkozva néztek, ezt hallva nyugtatgattam őket, hogy nem kell ezen ennyire csodálkozni, ettől én még normális vagyok. Pár éve terveztek egy budapesti tüntetést az állatkínzások ellen, de ezt nem tudták megvalósítani, én megszerveztem Pécsett 2012-ben, ezzel indult a mentő munkánk. Az első demonstrációra 140-en jöttek el, 40 kutyát hoztak magukkal. A pécsi társaságból 15-20-an sokszor összejöttek, beszélgettünk állattartásról, az állatok világáról. Ők lettek az egyesület aktív tagjai. Egyszer az állatorvosnál egy nő megszólított, hogy én vagyok-e a Korner Zsuzsa? Mert ő 15 éve vár rám. Arról beszélgettünk, hogy az ivartalanítás lenne a legfontosabb a kóbor cicák számának csökkentésére. Volt egy kertje, s az egyik szerszámos bódéját odaadta nekünk, ott alakítottuk ki az első cicaházat. Aztán találtunk egy saját bérleményt, most ott vannak a cicák. Nekem is van kutyám, imádom őket, de ők mások. A kóbor kutyákat nincs hova tenni, őket nem rakhatom vissza az utcára ivartalanítás után, ők teljesen emberközpontúak, a macska megél az ember nélkül. A cicalányok egy hétig, a fiúk 1-2 napot vannak ivartalanítás után nálunk, aztán mennek vissza, ahonnan befogadtuk őket. Próbálunk gazdát keresni nekik, vannak sajátjaink is, kijárók, szabadon közlekednek a nagyvilágban.
– Mennyi idejét veszik a cicák igénybe?
– Sokat, napi 3-4 óra minimum. Gondozom, tisztán tartom őket, csaknem mindig én viszem őket orvoshoz, a baleseteseket is. Napközben mindenki dolgozik, hétvégén összejövünk, rendbe rakjuk a kertet. Van egy hölgy, aki reggelenként etet, mikor én dolgozom, ez nekem nagy könnyebbség.
– Hogy vélekednek minderről az emberek?
– Vannak, akik hülyének néznek, mert ezt csinálom. Kezdetben nagyon ellenségesek voltak. Az ivartalanítás miatt kaptam hideget-meleget. Nehezen tudtam megértetni az utca emberével, hogy miért van szükség a kóbor cicák ivartalanítására. Sok ellentét is született már ebből, én szeretem, ő nem szereti, én etetem, ő nem. Ahogy a kutyás és nem kutyás társadalom között is vannak konfliktusok, ugyanígy a macskásoknál is. Aki ellenőrzés nélkül hagyja szaporítani a macskákat, eteti őket, rosszat tesz velük Egy cica kétszer, de inkább háromszor ellik évente, nem élik meg a felnőttkort. Miért kell megszületniük? Ne szülessenek halálra!
A legaktívabbak főleg a rendezvényeknél segítenek, a felelősség és az egész ügy képviselete viszont egyedül Zsuzsáé, ő látja át a teendőket, egyaránt az örömöket és bánatokat is.
(Fotók: Korner Zsuzsanna és katke.hu)
