Miközben már az első 10-15 témát kitaláltuk, egyeztettük, szerkesztőként rájöttem, fontos megfogalmazni – és nem csak sugallni, láttatni –, mi lehet lapunk célja, küldetése.
Nem túlzás, sőt, még a valóságot is csak részben tükrözi a megfogalmazás, hogy manapság hírözönben élünk. A rádiók, televíziók, internetes portálok teljes mértékben feldolgozhatatlan információmennyiséget zúdítanak rá egy átlagemberre. Az ellenállásnak nincs sok értelme, ezért a legtöbben vagy sodródnak az árral, vagy válogatnak a nekik tetsző hírforrások közül.
Szűk pátriánkban, Pécsett sem más a helyzet. Bár rádióból és televízióból nincs sok, több mint nyolc hírportál gondoskodik (több-kevesebb sikerrel) a helyiek és a Pécs iránt mélyebben érdeklődők tájékoztatásáról. Kilencediknek, tizediknek nem igazán lett volna értelme beállni a sorba.
Működött egykor (egészen pontosan 1982-1990-ig) Pécsen a Lvov-Kertvárosi Közösségi Televízió. Akkor még hatalmas újdonságnak számított, hogy a Nevelési Központban gyártott műsorok egy kábelhálózat segítségével a településrészben több mint 10 000 lakásban váltak elérhetővé. Ez a stúdió jelentette később a városi televíziózás kezdetét, létezése alatt a miniszterelnöktől a kezdő humoristáig érdekes emberek százai, sőt ezrei fordultak meg a stúdióban, s eközben a tévé hír- és magazinműsorai Kertváros aktuális kérdéseit, problémáit dolgozták fel a közönség állandó figyelmétől és érdeklődésétől övezve.
Az egykori Lvov-Kertvárosi Közösségi Televízió is a Nevelési Központban működött
Azóta teljesen megváltoztak a médiafogyasztási szokások. Ma, amikor sokan egy-egy közösségi oldalon „élnek”, amikor egy-egy hírportál szinte az eseménnyel egy időben adja hírül a szónok szavait, amikor egy netes keresés azt az illúziót adja, hogy „mindent” megtalálunk, egy ilyen közösségi televíziót – valós igények híján – nem lehetne már piacképesen fenntartani.
De azóta is több tízezren élnek Kertvárosban, napi és hosszú távú gondokkal, örömökkel küszködve. Családosan vagy egyedül, szabadidejüket a négy fal között vagy éppen egy kellemes hangulatú presszóban töltve. Örülve annak, hogy végre elkészült az új buszmegálló vagy járdaszakasz, hogy nyílt egy új bolt vagy étterem, s bosszankodva a beígért, de soha be nem váltott politikusi ígéreteken. Mindez azóta is változatlan.
Nem hírportált szeretnénk indítani: nem reagálnánk azonnal a csőtörésre, nem rohannánk oda egy leégett lakáshoz még több fotót készíteni, még több szemtanút megszólaltatni. Nem szeretnénk aktuálpolitikát, sem az országos, sem a helyi események szintjén. Magazint álmodtunk meg, amely Kertváros (egész pontosan Megyer és Kertváros) mindennapjaival, értékeivel, gondjaival, lehetőségeivel foglalkozik. Betekintenénk a hírek hátterébe, megmutatnánk olyan embereket, akik és ügyeket, jelenségeket, amelyek máshol talán nem – vagy csak ritkán – kapnak teret.
Bízunk benne, hogy gyorsan egymásra találunk: mi, akik készítjük és Ön, kedves Olvasó. Máshogy is lehet lapot készíteni, csak egyáltalán nem érdemes.
Gerner András
